Leírás és Paraméterek
“Egyszer volt, hol nem volt, az óceán mélyének legbölcsebb lakója, egy hatalmas, kék bálna, akit Senrinának hívtak. Senrina nem csak a tengerek legnagyobb teremtménye volt, hanem a legcsendesebb is. Éjjelente, amikor az óceán ezüst holdfényben fürdött, Senrina álmodni hívta az összes apró halat, rákot és tengeri csillagot. „Hallgassatok,” mondta nekik mély, dallamos hangján, „minden hullám egy történetet hordoz, minden vízcseppben ott rejtőzik a végtelen óceán.”
Egy nap egy kis polip megkérdezte tőle: „Senrina, te sosem érzed magad magányosnak ebben a végtelen vízben?” A bálna mosolygott, és válaszolt: „Az óceánban minden csepp velem van, és amikor énekelek, a világ összes szívét megérintem. Hogyan is lehetnék magányos?” És így tovább énekelt, míg a csillagok el nem halványultak az égbolton, és minden teremtmény ráébredt, hogy a nagy bálna dalai magukban hordozzák az óceán örök bölcsességét.”Nemrég egy hangfürdőn esett szó arról, hogy amikor a gong megrezeg bennünk, az olyan, mintha egy bálna gyógyító hangja mosna át minket. A gong hangja és rezgése olyan, mint a bálnák éneke: mindkettő láthatatlan hullámokon keresztül szólít meg minket, összekötve a mély belső csendet valami végtelen tágassággal.